"Anyummal sétáltunk az Erzsébet térnél. Egyik kánikulás napon, a hőgutát megkerülendő, leugrottunk dinnyéért, meg ha már arra jártunk elmentünk fagyizni. Szintén a fent említett okok miatt. Anyukám egyébként bátorsággal mondhatom, hogy a legjobb barátnőm. Szinte mindenben benne van. Ugyanolyan ruhaákat hordunk,ugyanoda járunk műkörmöshöz, meg szoliba, szóval, mi tényleg elválaszthatatlanok vagyunk, ráadásul tök egyformák.
Sétálgatunk, amikor egy építkezésről érkező munkás brigád érkezett a távolból, majd ocsmány módon bámulták anyum meg az én mellemet. Éppen a fagyimat nyaltam volna, de nem mertem, nehogy azt gondolják, hogy provokálom őket. Mégis beszóltak nekem.
1:-Jajj de szép vagy kiscica. Belédnyúlnék olyan finom lehet a sunád!
Erre hozzábújtam anyumhoz, ő átkarolt, és tovább mentünk. Aztán a másik munkás még cicceget nekünk, a harmadik meg rájuk szólt!
3.- Haggyad má' Győző! Ezek buzik! Nem látod?
Hát gratulálok, a söpredék parasztoknak! Miért ilyenek a munkások? És miért gondolja bárki, hogy ez bejön egy nőnek? Kiváncsi vagyok, ezek milyen nőket kaphatnak meg vajon?"
Az utolsó 100 komment: