"A mammutban ültem a játékterem mellett, van egy kis dinner jellegű kávézó. New York a neve azt hiszem. Ott ültem és vártam anyámat, mert megígértem neki, hogy elmegyünk együtt fodrászhoz. Csinálunk egy csaj napot. De felhívott, hogy nem tudott hamarabb elszabadulni, igyak addig meg valamit.

Az a nap amúgy önmagában egy rakás szar volt. Rengeteg dolgom lett volna még és várnom kellett ott doboltam a körmeimmel az asztalon, miközben a kávém gőzölgött előttem, a plafont néztem, és untam mindent.

Egy viszonylag helyes jól öltözött srác jött oda hozzám, és megkérdezte leülhet-e , és hogy kérek-e még valamit inni? Mondtam, hogy köszi nem, mindjárt mennem kell. De rámosolyogtam. Ő meg csodált. Csak nézett és nézett. Már tök zavarba jöttem az aktív hallgatástól. Amikor eltört nála a mécses, és zokogni kezdett, hogy olyan vagyok mint ő,akit elvesztett,mert minden nő valahol egy kurva…és hogy neki nyugtatókon kell élnie olyan nők miatt mint a szerelme Dóra. De én megválthatnám a becsületét, ha bebizonyítom, hogy nem minden nő egy ribanc.

Hát basszus! Én köpni nyelni nem tudtam. Szerencsére anyum megérkezett, és örültem, mert totál beparáztatott a srác! Olyan volt mint egy pszichopata. Hol röhögött, hol sírt. Anyámat meg leszólította, hogy csókolom Dóri mamája. Egy filmbe illő jelenet volt. Akadozva beszélt, és komolyan zokogott. Sosem felejtem el. A szája széle fehér volt a monológja végére….

Tehát itt vagyok. Blogot olvasok és beírom a történetem, hogy ne kelljen nekem is antidepresszánsokra szoknom a felgyülemlett fájdalom elnyomásáért. Női mivoltom megtiprásától szenvedek. Lassan kerülöm a társas érintkezést. Lehet, hogy agorafóbiám lesz?Vagy van..."