"Szóval... az eset régi, tizenkettedikes voltam, sovány és szép, és sokkal kevésbé tudtam lekoptatni a férfiakat, mint most. Az egyik jó barátommal csatlakozásra vártunk a déliben, volt még háromnegyed óránk, gondoltuk, megiszunk addig egy kávét valahol, mert nagyon ránk fért. Be is ültünk egy "pizzériába" az Alkotás úton. Azóta tudom, hogy van egy pár jó hely a közelben, d ez a kis kocsma a legkevésbé sem nevezhető annak. Mindegy, nem volt időnk sokáig keresgélni, amúgy is hétköznap délelőtt volt, semmi para, kikértük a (borzasztó) kávét és letelepedtünk egy asztalhoz. Hamarosan észrevettem egy nagydarab kopasz srácot, olyan 25 év körül lehetett, ami matuzsálemi kornak tűnt akkor. Engem bámult, miközben a haverjával sugdolózott. Zavarba jöttem, és lehajtott fejjel elkezdtem a mobilomat babrálni. Elég kicsi a hely, kb. egy méternyire ült tőlünk. Odakiáltott:
-Hé, te szép lány, nem akarod elcserélni a telefonodat erre? - és egy elég lerobbant, régi, féltéglányi mobilt lóbált felém. Motyogtam valamit, hogy nem áll szándékomban. Erre végigmért, és azt mondta:
- Eléggé hasonlítasz a nagynénémre. Neki is ilyen modellalkata volt.- Majd, rövid gondolkodás után: - Ő is jól meghalt, szegény...
Az az igazság, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Fizettünk és gyorsan elhagytuk a helyet. De azóta azon gondolkodom, mi lett volna vajon a helyes válasz? :)"