Interneten ismerkedtem meg egy sráccal. Msn flört után, telefonszámcsere, beszélgetés. Jó fejnek, kedvesnek és udvariasnak mutatkozott. Hazafelé tartottam, hívott, felvetettem, találkozzunk aznap este. Megbeszéltünk helyet, időt. Kicsit késet ugyan, de amikor megláttam, már meg is volt bocsátva! Két méter magas, atlétikus, enyhén borostás, pont az esetem. Komolyan mondom, nagyon tetszett. Gondoltam, azért javasolta, hogy egy presszó előtt találkozzunk, mert ott akar leülni, beszélgetni. Ehelyett azt mondta sétáljunk. Leányszív megdobban: romantikus a fiú! Bóklásztunk a házak között, beszélgettünk. Úgy egy óra séta után mondtam, hogy én azért már leülnék. Erre a válasz: oké, keressünk egy padot. No a padon szépen lassan kiderültek a következők: barátnője van, akit állítólag szeret.
- Akkor mi a bánatot keresgélsz az interneten? - kérdeztem. Mire ő:
- Onnan akármikor leiratkozhatok és úgy csinálom, hogy ne bukjak le.
- Aha. Sok lánnyal találkoztál már?
- Párral. Volt, akivel háromszor-négyszer is.
- És akivel többször, annak miért lett vége? - próbáltam megérteni...
- Mert kérdezett és akkor nálam vége. Én nem vagyok egyszerű eset.
Beszélgettünk még egy kicsit, amikor összefoglaltam:
- Ezek szerint, neked egy olyan nő kell, aki körberajong, elkényeztet, akivel a szexben mindent megtehetsz, amit akarsz, ugyanakkor nem tesz fel kérdéseket és nem igényli, hogy az ágyon túl bármi legyen köztetek, sőt azt is begyomrozza, hogy barátnőd van.
- Hááááát... Egy kicsit lesarkítod, de így van. Most nagyon elrontottam?
- Végül is, ha ezt így mindenkinek megmondtad, az korrekt. Akkor dönthet, hogy belemegy, vagy nem.
- Én mindig megmondom a randi végén, hogy mit akarok a lánytól és mit nem.
- Miben voltak mások ezek a lányok, mint a barátnőd?
- Most tényleg mondjam meg? Nekem még sosem volt molett barátnőm. Nem tudnék egy ilyen lányt felvállalni az ismerőseim előtt. De szexben szerintem ők a legjobbak.
Más netes ismeretségeiről is mesélt, kritizálta a lányok frizuráját, ruháját, stílusát stb. Úgy beszélt róluk, mintha csak díszek lennének, tárgyak, mint egy jó autó, amivel fel lehet vágni. Egy idő után szimplán ízléstelennek éreztem a helyzetet. Ezután visszakísért a kocsihoz és elköszöntünk egymástól. Nem találkozunk többet. Tudom-tudom: úgy tűnik, már az is baj, ha valaki őszinte. Nem az a baj. Az a baj, hogy valahol beismerte, semmire nem tartja azokat a lányokat, legyenek molettek, vagy nem, akikkel megismerkedik. Annak a megítélése, hogy tisztességes-e, hogy a barátnője háta mögött csajozik, az nem az én dolgom. A felajánlást, hogy próbáljuk meg egy ágyban
köszönettel visszautasítottam. A vicc az, hogy tényleg tetszett. Ha mondjuk picit udvarol és nem ilyen bugyuta módon választja meg a témát, akár bele is mentem volna a dologba és elkönyvelhettük volna egy egynapos, szép kora-nyári emléknek. Ez az volt az eset, amikor a pasi szétdumálta a dolgot. Ahogy megismerkedtünk abból tudhatta, hogy aktuálisan én sem a gyerekeim apját keresem, de attól még elvárom hogy emberszámba vegyenek.