Akkor csapjunk a lecsóba. Levente a csoporttársam volt tavaly az egyetemen. Eleve furán ismerkedtünk meg. Meg minden tiszta érdekes volt vele kapcsolatban...Felvett msn-re. Egész sokat msn-ezgettünk, mire azt kezdtem érezni, igen, ez egy eredeti, jó fej gyerek, majd ha talizunk a suliban legközelebb akár mellé is ülök, és talán megismerkedünk kicsit közelebbről.
Eljött a közös óránk napja. Beérek a suliba találkozom vele, és elmegy mellettem, mintha nem is ismernénk egymást. Persze intett egy amolyan -szasz hogy vagy, leszarlak szintűt. Tudod.
Néztem ezzel, mi van?
Még nagyobbat néztem, amikor ezek után sms, msn, meg minden csatornán folyamatosan keresgélt engem. És megint jókat beszélgettünk. Megint jött a közös óra....Megint nem állt velem szóba élőben. Akkor már hangosan röhögtem magamban rajta, hogy milyen egy kis kretén. Főleg amiért a közös órák nagy része azzal telt, hogy Levi, kajabált hogy ő itt mindenkit megvenne kilóra, meg neki nem számít a pénz, és a tanár is csak egy ingyenélő balfasz, ha nem engedi át majd őt is megveszi, mert szemérmetlenül nagy  összeget senki nem utasít vissza. BLA,BLA,BLA
Onnantól kezdve egy arrogáns pöcsöt láttam benne, kivált kép hogy szóba se állt velem. Aztán egyszer jobb lábbal kelt fel, és odalépett hozzám szünetben.
-Gyere igyunk már egy kávét.
-Minek Levente?
-Csak mert jól esne beszélgetni. Annyi parám volt mostanában. Kérlek....-nézett rám sunyin kedvesen.
-Najó! Mesélj. Úgysem szoktál sokat.
Elmondta A-z ig hogy neki mi fáj az életben, és hogy egy olyan lány mellett mint én meg tudna nyugodni. És nem bántaná az embereket. Meg hogy én különleges vagyok...És mindent megérdemlek, amit csak embernek adni lehet.
-Jó ez szép,de ne haragudj, szerintem olyan dolgokról beszélsz nekem, amiről az emberek nem az első kávéjuk közben szoktak. hmmmm? –mondtam.
-Igaz. De arra gondoltam kezdésnek eljöhetnél velem főzelékfalóba, mert most megint van egy csomó kaja jegyem.
:D Hát itt már csak röhögni tudtam. Megmondtam neki, hogy majd máskor. Azóta próbálom hanyagolni a srácot."