"Vajon mi visz rá egy férfit arra, hogy udvarlás közben vérig sértsen egy nőt?

Akit ráadásul meg is akarna dönteni. Hiszen akkor meg mi a pláne az egészben.

Csak nem az ostobasága? A nevettségesen egyszerű hormonokra és ösztönökre épülő lénye?

Bulizni mentünk az unokatestvéremékkel Balatonra. Tulajdonképpen nem bántam volna, ha összejövök egy helyes sráccal, mert már lassan 2 éve nincs barátom. Tudom, hogy ez abszolút támadható felület, de ez van, nem volt szerencsém. Nem találtam magamnak párt. Igaz, kicsit ritkán adok esélyt a dolognak, nem vagyok az a bulizós tomboló fajta. Jobban értékelek egy könyvet, mint egy  szétbulizott éjszakát. Igazából, most is mondtam, hogy  nem hiszek a diszkó románcokban, de gondoltam, talán más is van úgy, mint én. Lementünk a partra, az unkoatesóm már jött is a nekem szánt pasikkal. Gondolom valahogy úgy hangzott az ahogy odahívta őket:

„Gyertek, van velünk egy csaj, aki szabad”-igen, hát ő egy ilyen pörgős csaj, és kevésbé zárkózott, mint én.

Lényeg a lényeg, az egyik srác Laci, leült mellém. Eleve bemutatkozni sem tudott normálisan, annyit mondott:- Laca!

Én meg bemutatkoztam:-  Xyyx  Hajnalka.

Ezen röhögött.

Nem értettem, de gondoltam, talán részeg. Megkínált borral. Nem kértem belőle, mert két mondat után kiderült, hogy egy büdös nagy bunkó és már vártam, hogy lekopjon.

Azért kicsit beszélgettünk:

-Szép a víz ilyenkor -mondtam

-Nagyonazzz!

-Ez a Laca, a Laciból jön?

-Nem, az anyámból! -röhögött. Jó értem én, hogy a születésére gondolt, de ez nem túl imponáló válasz.

-Nagyon szépen fejezed ki magadat, tudtad?

-Igen? Bajod van a nevemmel, mert neked aztán egy szavad sem lehet 

HAJANÁLKA!!!!

Sértődötten elfordúltam, és mivel ő nem tágított, én mentem vissza a kocsmához. Nagy kaland volt."