
Én: - Ezt akkor, gondolom, megbeszéltük; megyek is.
Ő: - De várj, ezt még hadd nézzem meg! (A kardigánom zippzárja után nyúlkál, mikor fordulnék ki az ajtón.)
Én inkább hátat fordítottam, és magam húztam le a zippzárt, egyrészt, hogy ne tapperojon, másrészt, hogy hamarabb szabaduljak.
Én: - Ilyen szép cicás póló van rajtam. (Próbáltam elvenni az élét a nyomasztó helyzetnek)
Ő: - Igen, és a csaj is olyan cicás.
Két dolog miatt utáltam az átlagnál jobban ezt az esetet. Az egyik az egyértelmű alá-fölérendeltségi viszony. A másik pedig az a korkülönbség, ami kettőnk közt volt. Nem tudom, milyen lelki világ kell ahhoz, hogy valaki ilyenekkel visszaéljen. Saját magamat egy másodpercig sem sajnálom. Szomorú ez inkább azoknak, akik szerint ez megengedhető, normális viselkedés egy ilyen helyzetben. Meg pesze azoknak a kedves szülőknek, akik ilyenné nevelték őket."