"Szia Szaszinkó!
Tudom, hogy a blogod leginkább csajozós dumákról szól, de szívesen megosztanám veled azt hogyan ne csajozzunk, illetve  mit ne csináljunk a randin,főleg,ha az, az első.Igen életem első randiáig nyúlik vissza táplálékért a most férfiak lejáratására íródó sztori.
Még május 1 mozi néven futott a hely, a posztkommunista - kapitalista mix  kultur citylife-ot leginkább mintázva felkiálltottunk:
-Nézzük meg a Godzillát a május 1-ben!
Talán 12 éves lehettem. A srác szintén. Neki is és nekem is ez volt az első randink. Anyum elvitt a moziba, aztán értem jött. A srácot már engedték egyedül hazamenni. Tehát a film alatt kellett cselekedni, és meglépni az első lépcsőfokot az onnantól igen rögös, mellekkel és nedvekkel, nyállal, szájból szedegetett hajszálakkal, és viszketve kinövő borostákkal szegélyezett úthoz...
De a film már a felénél tartott, Manhattan romokban, popcorn a gyomromban. A srác már egy ideje igen zavartnak tűnt, egyszer csak megkérdezte kérek-e valamit a büféből, mert Ő hoz egy Fantát. Válaszom negatív volt. Inkább azt vártam, mikor karol végre át.
A kinti fény csíknyira beszűrődött amikor visszalépett a terembe,kezében az itallal, fején a nagy kukkerja, elég szarul látott szegény. Aztán az előttem három sorral helyet foglaló csaj mellé ült le, és egyből, minden erejét összeszedve,lendületből átkarolta, és meg akarta csókolni, amikor felpattant a lány sikítva,a pasija mellette (szintén kortárs),elhűlve nézett majd kisebb hangoskodás után én már ugyanolyan vörös voltam mint a bársonyszék huzata. Elsüllyedtem szégyenemben az egész mozi minket nézett. Többet nem randiztunk, sőt letagadtam a suliban. Ma már persze hangosan nevetnék rajta és vele, de akkor ez annyira cikinek tűnt.