"Munkából robogok hazafelé, 4-6-oson. Fáradt, fülledt nap volt. Épp a kedvesemre gondoltam, miközben bámultam kifelé a combino ablakán. Végre péntek, party, miegymás! Láttam a jégkertbe igyekvő párocskákat, csókolózó kedves szerelmeseket....Aztán észrevettem, hogy valaki figyel. Egy fiatal szakállas rapper srác bámult rám, mint egy borjú az új kapura. Hát, kicsit zavart, mert mintha nem is pislogott volna. Gondoltam, biztosan él még, csak kiakadtak a szemei. Na, nem tőlem, de tény, hogy engem nézett, a tekintetünk találkozott. Elkaptam a fejemet, természetesen, hiszen nem akartam bíztatni. Már a Jászainál voltunk, amikor páran leszálltak, így az eddig takarásban lévő Don Juan újra láthatóvá vált. De csak ugyanabban a szögben, ugyanolyan tág szemekkel bambult. Arra gondoltam, ha flörtnek szánja, elég viccesen csinálja. Baromira kezdett zavarni, ezért elkezdtem felvenni a pillantását, és nagyranyitni a szememet, mondván, mit bámulsz? Hiába, semmi reakció. Mindegy is volt, épp jött a megállóm, leszálltam. A srác utánam eredt. Megszólított.
-Lenne kedved találkozni velem?
-Nem hiszem, bocs.
-De csak barátkoznánk, aztán meglátjuk, vagy valami?
-Nem, jegyben járok a barátommal.
-Igen? Akkor meg mit pislogsz rám, úgy mint hal a neylonzacsiban? Kelletitek magatokat, aztán meg be vagytok szarva, ha valaki rátok néz.
Én angolosan távoztam, és mostanában napszemüveget hordok. De azért meg van a véleményem. Ez a srác, rengeteg elutasításon lehet túl, és ezúton üzenem neki, hogy menjen tovább előre, csak nézze meg hogy a lány újján van-e eljegyzési gyűrű, vagy nincs.
v."
