"Nemrég találtam rá erre a blogra, és úgy gondoltam, az én történetem is bizonyára érdekel titeket.

Tudni kell, a pimasz csókák engem se kerültek el, pedig dundika vagyok, de hát a jókedv meg a sok kuncogás, úgy látszik, mégis csak vonzza a srácoszokat!

Súlyomat nem csak a kacajnak köszönhetem, hanem hogy szeretek édes süteményeket eszegetni, leszopogatni a krémesek tetejét. Talán nem csudálkoztok rajta, hogy az eset is egy cukiban történt... pontosabban nem is cukiban, hanem egy büfében, ahol árultak finom péksütiket is. Összefolyt ám a nyál a számban, annyira, hogy ha akartam volna, még buborékot is fújhattam volna belőle! De nem vagyok ám én ilyen hebrencs, egyetemre járok, mert álmom, hogy kohómérnök legyek!

Beültem tehát egy süteményeiről méltán híres Falóba, és rendeltem egy ínycsiklandozó puncsos minyont. A pultnál állva a mögöttem várakozó zömök, szemüveges fickó csak úgy meresztette a gülüjeit, de én úgy tettem, mintha nem látnám. Már éppen indulóban voltam, hogy a kézhez kapott süteménnyel helyet foglaljak valamelyik asztalnál, amikor a pali megszólított:

-Minyont rendeltél?

-Aha...- nyögtem ki csodálkozva.

Azt hittem, szegény pasasnak bepárásodott az okuláréja. De nem ez történt! Hamarosan kisült, hogy egy tréfa áldozatává váltam! A flirt így folytatódott:

-Tudod, mi a minyon?

-Ööö... mi?-rebegtem rosszat sejtve.

-Hát-és már-már pukkadozott a nevetéstől -amit a majom kinyom!

Tudni kell rólam, hogy szeretek ám bruhaházni, de ez a vicc olyan hatással volt orcámra, mintha citromba haraptam volna! Mondtam is neki:

-Srácosz, rám várnak!

Azzal faképnél hagytam. (A minyont persze útközben befaltam.) Úgyhogy ezúton is üzenem nektek, skacok, hogy próbálkozhatnátok eredetibb szövegekkel is!

Pusszancs:

Hintalan Hajnalka"